A 'Smalltalk'című installációban két számítógépprogram cseveg egymással a látogató által megadott témáról. Az interfészként szolgáló kéziszámítógép érintőképernyőjén kiválasztható kezdőmondat indítja el az eszmecserét, melynek során a robotok értelmezni próbálják egymás reakcióit, és minél találóbb válaszok megformálásán keresztül igyekeznek ébren tartani a beszélgetést. Mechanikus, szimbólum-redukción alapuló mondatértelmező képességük gyakran éppen a félreértéseknek köszönhetően képes hosszabb-rövidebb időn keresztül változatos fecsegést produkálni, melynek az önismétlésekbe bocsátkozás vet véget: ilyesmit érzékelve a robotok - jobb megoldás híján gyakran veszekedést provokálva - igyekszenek mihamarabb befejezni a beszélgetést.

In Smalltalk, two computer programs chat with each other on the subject the visitor has selected. The leading sentence which can be selected on the touch-screen of the handheld computer interface sets off the conversation, in the course of which the robots try to expound upon each other's reactions, and to keep the conversation going via the formation of increasingly appropriate responses. Their sentence-interpretational capacities based on mechanical symbol-reduction, precisely due to their misinterpretations, are frequently capable of producing variegated chatter for a longer or shorter period of time, which, upon entering into self-repetitions, reaches its end: upon registering such phenomena, the robots - in lack of a better solution, often provoking arguments - try to end the conversation as soon as possible.

Az érintőképernyőn kiválasztható kezdőmondatok egy része a mesterséges intelligenciával, beszélgetőrobotokkal kapcsolatos, illetve magáról az installációról szóló csevegéseket, másik csoportjuk Krasznahorkay László „Sátántangó" című könyvét, illetve az abból készült Tarr Béla által rendezett filmet tárgyaló felszínes dialógusokat indítanak el.

A robotok angol nyelven fecsegnek, az elhangzott angol szavak és azok magyar tükörfordítása a képernyőn feliratok formájában jelenik meg. Az angol nyelv kényszerű használata arra vezethető vissza, hogy a robotok nyelvi-nyelvtani szabályszerűségeken alapuló, egyszerű szimbólumredukcióval működő szövegértelmezési rendszere csupán a kötött szórendű, és ragokat nem használó nyelvek esetén működik kielégítően.

The leading sentences that may be selected on the touch-screen are, in part, related to artificial intelligence and chat-robots, as well as to the chatter about the installation at hand, while the other vein is initiated by László Krasznahorkai's book entitled, Sátántangó (Satan's Tango), and the superficial dialogue engaged in in the film directed by Béla Tarr and based upon the same book. (In the next version - which is already under development - a couple of new topics will be added, which are more understandable for the international public.)

The robots chat in English, and the spoken English words together with their Hungarian mirror-translations appear in the form of subtitles on the image-screen. The constrained use of English can be traced to the fact that the text-analysis system of the robots, functioning according to simple symbol-reduction and based upon linguistic-grammatical regularity, works satisfactorily only in the case of languages that do not use declension and without a fixed word order.

A 'Smalltalk' című installációban használt emberi intelligenciát szimuláló beszélgetőrobotok témaköre talán a legismertebb, de mindenképpen a legnépszerűbb tárgya a mesterséges intelligenciával kapcsolatos diskurzusoknak.

Alan Turing 1950-ben publikálta a „A számítási eszközök és az intelligencia" című cikkét , mely a széles körben „Turing-teszt"-ként ismertté vált „Tettetés Játék" leírását tartalmazza. A játékban egy férfi, egy nő, és egy - bármilyen nemű - „kikérdező" személy szerepel, utóbbi feladata, hogy megállapítsa, a játékosok melyike nőnemű. A játékban a kommunikáció szöveges formában folyik, a játékosok nem látják egymást, a kérdéseket és a válaszokat csupán írásos formában cserélhetik ki. A játék legfontosabb szabálya, hogy a „kikérdező" kérdéseire a nőnemű játékos mindig igazat kell hogy mondjon, a férfi viszont mindig hazudni kényszerül. Amennyiben a férfi és női szereplők egyikét felcseréljük egy számítógépprogrammal, felvetődik a kérdés, hogy a „kérdező" vajon ugyanolyan gyakran fog-e rosszul dönteni, mint akkor, amikor a játék egy férfi és egy nő között zajlik? A „Turing-teszt" ezt a kérdést tekinti behelyettesíthetőnek a „Tudnak-e a gépek gondolkozni?" felvetés helyére. Annak ellenére, hogy a mesterséges intelligenciával kapcsolatos fejtegetések számos aggályt fogalmaztak meg a „Turing-teszt" alaptézisével kapcsolatban, a „Tettetés Játék" a mai napig a beszélgetőrobotok képességeinek mérésére szolgáló legtisztább módszer, így a fecsegőgépek olimpiája, a Loebner-verseny egyetlen sportága maradt.

A beszélgetőrobot-szoftverek első és legismertebb pédányát éppen a mesterséges intelligenciát, s különösen a Turing-féle „Tettetés Játékot" erős szkepszissel szemlélő Joseph Weizenbaum készítette 1966-ban. Az Eliza nevű robot egy lélekgyógyászt szimulálva nem csupán pácienseivel, de a kezelések dokumentációit átböngésző pszichiáter-kollégákkal is képes volt elhitetni, hogy valóban jól kvalifikált szakember folytatta le azokat. A széles körben kipróbált program azon a tézisen alapult, hogy egy beszélgetésben jóval fontosabb a kreatív képzelet által a beszélgetőpartner helyébe képzelt személyiség, mint a ténylegesen elhangzó mondatok. A „Smalltalk" robotszereplői éppen ezért vannak nehéz helyzetben: egy „igazi, „on-line"" csevegőrobot számára mindig biztosítékot jelent az emberi intelligencia, fantázia jelenléte, mely egy félreértésen alapuló reakció mögött is intelligenciát, célzásokat sejt, s mely egy kifulladt beszélgetést is képes új, gyümölcsöző mederbe terelni. Az installációban felhasznált, dr. Richard Wallace által kifejlesztett Alice nevű beszélgetőrobot ugyan elődje, Eliza szövegértelmező rendszerének néhány tucat „kategóriájával" (~szimbólumával) szemben több mint huszonkétezerrel rendelkezik, mégsincs kevésbé a beszélgetőpartner képzeletére utalva mint a mesterséges lélekgyógyász. Az eredeti Alice-szel hosszú és szórakoztató eszmecserék folytathatók szinte bármilyen témáról, egy hozzá hasonlóan mechanikus intelligenciával szembe kerülve azonban néhány mondat után megroppan fecsegésfenntartó gépezete . Ennek megfelelően az installációban szereplő robotokat olyan agyberendezéssel láttuk el, mely a látogatók által kiválasztható témakörökben a témánkénti szokásos átlagot jóval meghaladó barázdáltsággal rendelkezik, s a kezdőmondatok nyomvonalán elindulva sokáig képes új motívumokkal gazdagítani a csevegést, mely ideális esetben a megtévesztésig hasonlít egy kiállításmegnyitón vagy fogadáson elhangzó párbeszédekhez.

The field of chatterbots simulating human intelligence is perhaps the best-known, and certainly the most popular subject within the discourse on artificial intelligence.

Alan Turing published his famous paper entitled Computing Machinery and Intelligence in 1950, which contains the description of the "Imitation Game", commonly referred to as the "Turing Test" nowadays. The game has three players: a man, a woman, and an interrogator - of either gender - who must determine which of the players is the woman. The interrogator communicates in text-only mode and knows the players only by ambiguous pseudonyms. The rules further require that the woman always tell the interrogator the truth. The man, on the other hand, must always lie. From the viewpoint of artificial intelligence issues, the obvious question poses itself: what would happen if we were to exchange the male-player with a computer in the game? Would the interrogator be mistaken more or less often in identifying the gender of the players? In his classical paper, Turing proposes replacing questions like "Can machines think?" with the observation of this situation. Despite the fact that many theories of artificial intelligence have attacked this basis of the Turing-test, the "Imitation-game" is still the clearest method for measuring the capabilities of chatterbots, and thus has remained as the only competition sport of the world championship of palavering-machines, the Loebner-contest.

The very first and most famous chatterbot, Eliza , was written by Joseph Weizenbaum in 1966. ELIZA was a psychiatrist, in particular, one that posed analytical questions for every answer the user gave it. Though sometimes they may have seemed ambiguous, people actually felt ELIZA could take care of their needs just as well as any other therapist. They became emotionally involved with ELIZA, so much so that even Weizenbaum's secretary demanded to be left alone with the program. The success of the program is based on the thesis that in a conversation, the content of the actual spoken/written sentences is much less important than the personality the human imagination projects behind them. Consequently, the task of the robot-actors of Smalltalk is difficult: the on-line chatterbots can always count on the human intelligence of their chatpartners, which is able to understand an ambiguous, misunderstood reply as an intelligent implication, or to switch a tired conversation into a new inspiring direction. Although the Alice chatterbot written by Dr. Richard Wallace , which is used in Smalltalk, has a much more sophisticated language-processing system than Eliza had, she is not less dependent on her chatpartner's imagination than the virtual psychiatrist. Any one of us can have long and entertaining discussions with the original Alice about virtually any subject, but her blabbing virtue fails after a few sentences when she is confronted with a similarly mechanical intelligence. Thus we had to equip the robots acting in the installation with specially designed brains, which are much more striated within the fields the user can select on the touchscreen than the average. The Smalltalk robots are able to follow up the topics of the leading sentences selected by the visitor and produce diverse and unique conversations, which resemble the human social interaction of parties and exhibition-openings.

2000

Media Model, Műcsarnok - Palace of Art Budapest